Meztelen szívem

Esik a hó.
Hogy én ma mekkorát fogok seggelni….

Lehet valami abban a dumában, hogy mindennek eljön a maga ideje. 1 éve, vagy akár pár hónapja még el sem tudtam volna képzelni, de most már biztosan tudom (vagy csak a hormonok mondatják velem?): gyereket akarok. Ahhoz mondjuk első körben nem ártana egy férj, vagy ilyesmi. Konzervatív vagyok ugyanis ilyen téren (is). Nem tudom, hogy neki mik az elképzelései. Tudjukkinek. Valahogy sosem szoktunk erről beszélni. Tegnap a kocsiban ülve feldobtam a témát, elég pozitív válaszokat kaptam, de nem tudom, nem érzem még biztosan, hogy ő is így akarná, nem csak le akart rázni az aktuális hülyeségemmel. Mindegy.
Néha már elképzelem, hogy milyen lesz. Tudjukki. Szép és vicces. Verseket ír. Vagy focizik. Kesztyű lesz a jele az óvodában. A kesztyűt sajnos nagyon nehéz párnába hímezni.
Persze nem most lenne ez “esedékes”. Úgy kb. az elkövetkezendő 3-5 évben. Mert addig még változhatok. Lehetek jobb. Jelenleg még kicsit nehéz elképzelni, hogy lesz bárki az életemben, akit jobban szeretnék magamnál. Gondolom ez is “előírás” egy gyerek esetében. Vagy az is csak úgy jön majd, mint ez az egész, a maga idejében?

Hát ez van. Hó meg nincs.

Ma találkoztam az utcán egy lánnyal, aki konkrétan karácsonyfának volt öltözve, a fülbevalója két bazi nagy gömb dísz volt, csak néztem, hogy mi van, talán átaludtam egy másfél hónapot, be vagyok szívva, ő be van szívva, így megváltozott a divat, míg kicsit nem figyeltem oda rá, de nem. Nincs magyarázat.

Szintén a mai naphoz köthető az első céges angol órám, az “introduce yourself” mondattól már egyenesen hányok, tekintve, hogy magyarul sem tudok egy bővített mondattól többet elmondani ebben a témakörben, hát még inglisül. Nem baj, jövő héten tarthatok egy 20 perces prezentációt a globális felmelegedésről vagy a nők szociális helyzetéről napjainkban, tiszta szerencse, hogy ezekben a dolgokban nagyságrendekkel menőbb vagyok. Na persze.

Szeptember eleje óta porosodik a piszkozatokban…

Alap:
Étel: Junk foodságok, minden mennyiségben.
Ital: Cola light. Cola zero. Mert vigyázok az alakomra. (Lsd előző pont.)
Alkohol: Báni hányás koktél (sangria+100%-os narancslé).
Szín: Citromsárga. Ruhákban fekete na meg a fehér.
Együttes: Kb. mindenki a ‘90-es évekből. Természetesen az 1990-esből.
Színész: Most Heath Ledger.
Színésznő: SJP. De lehet, hogy nincs, nem tudom.
Film: Batman összes. És a Die Hard összes.
Sorozat: Dr. House, Született feleségek, Szökés, South park, Szex és New York, Beverly hills 90210. (röviden: minden szar.) Régen Dawson’s creek ezerrel.
Szám: 26 / Most valami rejtélyes oknál fogva nincs kedvenc zeném.

Hiszel-e:
Horoszkópban: Nem.
Istenben: Igen.
Túlvilágban: Igen.
Földön kívüliekben: Állítom, hogy már belém ültettek valami chipet…
Magadban: Változó.

Mit gondolsz róla?
Álmok: Ébren is, folyton.
Szerelem: Örök harc és nász témája.
Élet: Kafa egy bizonyos kor felett és egy bizonyos kor alatt. Most épp jó.
Halál: Félelmes és felfoghatatlan.
Dohányzás: Egy évben egyszer egy slukk. Passzívan meg nap mint nap.
Káromkodás: Kicsúszik néha egy macskarúgjameg. 

Egyik-másik:
Vanília-csoki: Csoki.
Sör-bor: Bor.
Szárazföld-tenger: Tenger.
Fekete-fehér: Fekete. Vagy fehér?
Hideg-meleg: Meleg. De most már ez is uncsi.
Nap-Hold: Nap. Ritkán látom.
Állat - ember: Néha mindkettő, máskor egyik sem.
Rend - rendetlenség: Én maga vagyok a megtestesült káosz.

Közösség:
Szeretsz vásárolni?: Ez eddig nem jött le?
Szeretsz emberekkel találkozni?: Jobban, mint a feljebb említett ufókkal.
Hogy jössz ki a környezeteddel?: Amikor nem utálok mindenkit, remekül.
Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat?: Két legjobb barátom van. 5 éven belül mindkettőt.

Szeretsz középpontban lenni?: Nem. Már.
Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül?: Frusztrál néha a boldogság :D
És ha szomorúak?: Velük legalább megértem magam.
Milyennek tartanak a többiek?: Zárkózottnak, de jófejnek. És remélem, hogy nem egy kék bálnára asszociálnak, ha rám gondolnak.

Előfordult már, hogy:
Ültél már repülőn?: Igen.
Voltál külföldön?: Igen.
Sírtál mások előtt?: Naná.
Másztál fára?: Igen. Aztán kivágták. Szomorú történet.
Találkoztál már híres emberrel?: VV Anikó a repcsin annak számít?
Eltört egy csontod?: Nem. Kettő se.
Be kellett feküdnöd kórházba?: Nem.
Telefonbetyárkodtál?: Igen.
Lógtál az iskolából?: Soha.
Úsztál tengerben?: Igen, amíg leért a lábam.
Voltál templomban?: Egy templom volt a gimink közepén…
Fent maradtál egész éjszaka?: Igen. Mostanában igyekszem nem elaludni már 20:00-kor.
Táborban voltál?: Igen. Szerettem az ilyen dzsemborikat.
Gondolatban megöltél valakit?: Max. magamat.

Egyéb:
Jobb, vagy balkezes vagy?:Bal. És ráadásul rémesen balra dől az írásom. Predesztinálva vagyok a depresszióra.
Mi van az egérpadodon?: Negatív az egérpad.
Mi van az ágyad alatt?: Jobb nem tudni az ilyesmiről.
Mitől félsz a legjobban?: Hogy visszatekintve elcseszettnek találom majd az életem.
Mi jár most a fejedben?: Hogy ki kellene mennem pisilni. És hogy hosszú ez az izé.
Vannak háziállataid?: Igen, Bab-lakban macskák, akik utálnak.

Múlt:
Akit a legjobban hiányolsz: Egy volt barát. Hívtam a múlt héten, de nem vette fel…
Amit a legjobban hiányolsz: Alvás, éjfélig netmajomkodás. Nyíregyháza.
Életed legszebb időszaka: Nem jut eszembe. De biztosan volt 2 napnál tovább tartó is.
Életed legrosszabb időszaka: Egy évvel ezelőtt, és most.
Ha visszamehetnél az időben, hova mennél?: Amikor Ady találkozott Lédával. És akkor jönnék én a képbe…
Egy dolog, amit megbántál: Nem búcsúztam el nagymamámtól.
Egy dolog, amit elfelejtenél: Mikor felgyulladt a hajam az egész iskola előtt.
Mi akartál lenni, ha nagy leszel?: Majdnem minden. Orvos, színésznő, író, tanár, könyvtáros. Utóbbi kettő lettem is. Háhá.
Jövő: Jót hoz, érzem.
Állás: Egy állomás. Lesz jobb is. De jó, hogy van.
Házasság: Szeretném már.
Gyerekek: Őket is mostanság. Ijesztő.
Fiad neve: Balázs, Bálint.
Lányod neve: Anna, Panna, Léna.
Hol fogsz lakni?: Kis házban, kis kerttel, kis nyuszikkal.
Mit fogsz csinálni 20 év múlva?: Blogolok.

csak valami légüres térbe kerültem. De nyugalom, már dolgozom önmagam és a blog feltámasztásán. Például 5:45 perckor, basszameg.

Tegnap bekommentezett hozzám a Mester, és ajánlott egy csomó gyógyszert, gondolom a lupusomra, vagy passz. Vicodine-al sajnos nem tudott szolgálni, pedig nagy fájdalmaim vannak, le is vagyok pukkanva rendesen. Példának okáért a pénteken elkészült kiesett tömést pótló tömésem szombatra kiesett, nem tudom, hogy ilyenkor mi van, betartottam az utasításokat, ami izgat, az pedig az, hogy vajon újabb 5 ezrembe fog kerülni, hogy pótolja, vagy lesz benne annyi emberség és kedvesség és empátia, hogy ingyen/olcsóbban megdolgozza a fogsoromat. Végülis ilyenkor ki a “hibás” ? Mert én nem érzem magam annak. Szar most ez így, már éppen készültem megírni, hogy mennyire jó fogdokit találtam, akinél gyakorlatilag nem éreztem semmi fájdalmat, bár az is igaz, hogy kb. még másnap reggel is zsibbadt a pofám a szuritól. De akkor ez még folyt. köv. témája, úgy néz ki.

Más hírekkel nem tudok szolgálni, a torkom is baszakszik, a fejem is fáj, a fülem is fáj, ez azért meghatározza a kedvem. Még jó, hogy tegnap meglátogatott exer haverem, rá is jöttem jól, hogy olyan keveset vagyok olyan emberekkel, akiket igazán szeretek. Nincs igazság a Földön.

(Bizonyíték.Klikkre nagy lesz.)

Az előbb, a monitor előtt ülve egy katica szállt a pofimra, ez volt a hét legkafább momentuma eddig, ki vagyok égve. Reggelenként a vonaton ülve mindig azon gondolkodom, hogy (bár nem vall rám, de) nagyon szeretnék családot már, férjet, gyereket, katicát, annyira vágyom arra, hogy valaki szeressen, jaj…Közben meg úgy érzem, hogy megint nem jó helyen vagyok, el kellett volna mennem innen messzire, messzire. Döbbenet, hogy lassan 24 éves leszek, és még egy normálisan működő kapcsolatom sincs, úristen, talán soha nem is volt. (Az nem nevezhető normálisnak szvsz, hogy 6 év után hetente 1-2 napra talákozunk, aminek a felét átveszekedjünk.)

Mindjárt sírok. Most.

A Mónika show mai részében az egyik exem megkérte a nője kezét, aki igent mondott. Nem akarok róla beszélni. Több szempontból sem.

Nem rajongok PP-ért, de ez valahogy üt most. A zene, a szöveg, a klip is (tudom-tudom, közhely-gyűjtemény, de akkor is).
Jáj, kicsi ez a város, túl kicsi.

Amióta tudom, legalábbis kezdem kapisgálni, hogy mi is az, hogyan is működik a számítógép, azóta nem tudom feldolgozni, hogy egyáltalán létezik…A munka amúgy jó, a társaság jó, az ingyen csokis kávé jó, felkelni 5-kor és hazaérni 18-ra nem jó. De hát valamit valamiért. Amúgy boldog vagyok, vagy legalábbis valami olyasmi.

(A dolgozó emberek mikor…élnek?)