Meztelen szívem

Egyébként elég régóta érzem, hogy valaminek a végére értem, csak úgy vagyok vele, mint más egy hosszú, ám rossz kapcsolattal: túl régóta csinálom már ahhoz, hogy olyan könnyedén lezárjam az életemben ezt a korszakot. Alszom rá mindenestre párat, mivel kissé zaklatott vagyok idegileg, ilyenkor meg mindig hülye/világmegváltó gondolataim születnek, amiket később megbánok.*

*Ráadásul elég gyakran szoktam megbánni dolgokat, talán el kellene sajátítanom a csendben, magamban 10-ig elszámolás tudományát.

Azt hiszem, csendben, észrevétlenül gyomorfekélyt kaptam az idegeskedésektől, ennek eredményeképpen ma sikerült konfrontálódnom két kisebbségi faszival a liftben (öngyilkos alkat vagyok), pofán nem vertek ugyan, de megmaradtunk annyiban, hogy nekem ne osztogassanak életvezetési tanácsot (”de csúnyán beszélsz, csájjé”-mondá), főleg nem a 8 általánosával.* Egyébként aki ismer, tudja, hogy nálam toleránsabb, türelmesebb ember nem létezik, nincsenek előítéleteim (mindenkit egyformán gyűlölök. Ha-ha), de betelt a pohár, hogy idejönnek fasz tudja honnan szórakozni, meg balhézni, én meg, aki itt lakok 23 éve, vágjak ahhoz jóképet. Arról már nem is beszélve, hogy az ilyenek miatt nem hozok fel senkit, mert szégyellem bzmg, hogy állandóan ezektől hangos a ház.

(Ez a problémám egyébként előreláthatóan júniusban megoldódik, szedem a sátorfát, és kiköltözök a kislakásba Babhoz, ott lesz ám az aranyélet, még hiányozni is fog ez a szar lakótelep, amit lelkem mélyén imádok. Bonyi.)

*Legalábbis a liftből való kiszállásomig eddig jutottunk a diskurzusban…

Annyira kibaszottul nem jut már eszembe semmi befejezésnek, de megfogadtam, hogy amíg nem pöttyintem oda az utolsó pontot a szakdoga végére, én le nem fekszem aludni. Nem tudom, hogy az készít -e ki jobban, hogy vagy negyedik napja nyomorékoskodok a gép előtt egyfolytában, vagy az, hogy még minimum ugyanennyi kell a könyvtáros kivégzéséhez is (értsd szakd.), de az a tény viszont megnyugtat, hogy három hónap múlva diploma lesz a kezemben, ami majd nem lehet tudni, mire lesz jó, de azon majd ráérek akkor izgizni.

További híreink: Egy hete folyik az orromból a vér. Ilyen színű. Ettől amúgy rajtam kívül az égvilágon senki nem veri földhöz magát, azért gondoltam, hogy talán megemlítem, mert itt mindig szerető, megértő szívekre találok.

További híreink: További híreink nincsenek, mert azt már írtam, hogy vérzik a nózim.

Most viszont visszatérek az egy ablakkal arrébb rám váró word dokumentumhoz, amit kényszeresen legalább már hat helyre lementettem, sose lehet tudni alapon. Nagy a veszedelem.

Holnap írok Bab-Léna aranyköpéseket, amiket majd lehet, hogy csak én találok viccesnek, na de hátha másnak is van olyan kifinomult humorérzéke, mint nekem, ha-ha. 

Szeretem ezeket a napokat, amikor itthon vagyok (a kislakásban), Bab pedig dolgozik, én pedig terhes asszonynak képzelem magam, mert óránként felhívom, hogy majd ha jön hazafele, a mekiben vegyen olyan gombócokat csokifagyiban, vagy egy zacskó tökmagot, egyebet, és szeretem hazavárni, nem csak a kaja miatt, hanem mert nélküle üres a ház, és ilyenkor akarok mindig saját macskát is magamnak, amit tegnap este ÉN vetettem el végül, mert valaki beleszart a zuhanyzóba, és rossz volt ezzel szembesülni. Pont.

A rutinos Léna-olvasók biztosan észrevették már, hogy akárhányszor valamit kezdek a hajammal, mindig csak rosszabb lesz, répaszínű, vagy tök rövid, és mindig megbánom utólag, hogy hozzányúltam. Az okos ember a mások hibáiból tanul ugyebár (de legalábbis a sajátjaiból mindenképpen), én meg -ebből is látszik- segghülye vagyok, holnapra ugyanis bejelentkeztem egy szőkítésre/melírozásra, mert kell az nekem, csak tudnám, hogy miért. Ha holnap bőgve jövök haza, egy rakás szarral (nevezzük hajnak) a fejemen, akkor majd mondhatom magamnak, hogy háhá, én ugye megmondtam, te hülye.

U.I: Nem akarom a fenti beszélgetést lefolytatni magammal, ergo legyen jó, légyszi légyszi.

Panelproliként mindig nagy élmény kiszabadulni a természetbe, vagy 2 órán keresztül munkálkodtam a kertben, tuját ültettünk, gereblyéztünk, és mindig mondtam Babnak, hogy nézd, ez egy giliszta, ez egy csigaház, stb, ami óvodás viselkedésre vall, de hát nekem ezek az élet apró örömei.

Jó hír még, hogy reggel Foltos keltett, rossz hír, hogy ehhez le kellett szedálni, nem normalizálódott a kapcsolatunk sajnos. Gondolkozom, hogy mivel bánthattam meg, de emlékeim szerint utoljára ő pisilt le engem, nem pedig fordítva, nekem lenne jogom utálnom őt. Azt hiszem, a macska nevű állattól valami egyszerűbb lény kellene nekem, kinéztem például egy nyulat, a lógófülű kosorrú fajtából, de pont leszarja mindenki a szeretethiányomat, és akkor csodálkoznak, hogy egész nap eszem, meg cipőt vásárolok (a héten két párat) mert máshogy tökre nem termelődnek bennem boldogsághormonok. Ki is borultam, lefekszem aludni. (Ja, a héten Majkával jártam álmomban, kezet rázhat Nacsa Olivérrel és Szabó Győzővel. Lassan minden celeb meglesz nekem képzeletben, akkor majd írok róluk egy könyvet, és meggazdagszom jól.)

Sajtburgert reggelizni, oroszkrém tortát ebédelni jó. Főleg akkor, ha mindkettő megkésett szülinapi ajándék. Mostanában valahogy eltolódnak nálam ezek az ünnepek, de legalább egész évben megvan a kellő izgalom, juhú.

Más. Nőnap. Nem hazudok, 23 évet kellett várnom arra, hogy kapjak egy saját, cserepes jellegű virágot, de megérte, mert gyönyörű, igazi lénás. Úgy döntöttem, hogy kisállat híjján erre fogom kivetetíteni szívem minden szeretetét (beszélek hozzá, énekelek neki, puszilgatom), hát kíváncsian várom a hatást.

Ma a google megnyugtatott, hogy azért van rám is kereslet, és tette mindezt a “meztelen kövér nők” keresőkifejezéssel, amivel valaki megtalált (Helló!). Azt is megtudtam, hogy nincs miért aggódnom a későbbiekben sem, legalábbis az “idősebb meztelen kövér nők” keyword szerintem erre utal.

Mindjárt beszáműzöm magam a könyvtárba, mert már kezd zavarni, hogy szigetelés címén harmadik napja állnak kezeslábasban emberek a 9. emeleti ablakom előtt.  Nem tudom felvenni ezt a celeb életstílust, nem kellenek rajongók.

Amúgy meg azon gondolkozom, hogy ma minek öltözzek:

1. Justin Timberlakenek (blúz-mellény-nyakkendő) avagy
2. hülyegyereknek (pöttyös tornacipi, pöttyös póló).

Mármint az iskolába, nem farsangra.

Életem egyik legjobb hétvégéjén vagyok túl, és nem túlzok. Kellett ez már nekünk.A Gyár után gyorsan összedobáltam még az utazóba a legfontosabbakat (körömlakkok, hajráfok, gyöngysorok, ruha meleg időjárásra felkészülve, ruha hideg időjárásra, ruha átmeneti időjárásra, cipő meleg időjárásra, blabla), aztán elindultunk a számomra ismeretlenbe. Tokaly Tokaj után már biztos voltam benne, hogy Sátoraljaújhely lesz a cél, majd következett Vizsoly, Novajidrány, végül Pusztaradványon álltunk meg (az életben nem találtam volna ki), ami pusztának tényleg puszta, de kastélyszállónak viszont tök kastélyszálló. Mivel nem jártam még ilyen puccos helyen, ahol biedermeier hátán biedermeier, kicsit meg voltam szeppenve, de aztán rájöttem, hogy ennyi pénzért már akár élvezhetem is a helyzetet, szóval jakuzzi, biliárd, szauna, minden játszott. A legjobb programnak azért mégis a beszélgetés bizonyult, mert lássuk be, 5,5 év után ez nem az erősségünk, itthon mindenki elvan a maga dolgaival, én meg nem csácsogok feleslegesen, hát néha még magamnak is sok vagyok.

Szombaton a legnagyobb viharban úgy gondoltuk, hogy kirándulunk, mert az jó, ám ezzel Marika (alias a GPS) nem értett egyet, mivel vagy egy lezárt úton akart minket elnavigálni, vagy a földúton mondta, hogy menj tovább 2,8 km-t, így kimaradt Hollóháza és körzete, lett viszont regéci vár, főleg azért, mert oda még eltaláltunk. Félig kocsival, félig gyalogosan közelítettük meg az ojjektumot, miközben full halálfélelmem volt, mert már az odavezető úton sem láttunk embert, ott meg pláne nem, naná, hogy rögtön eszembe jutott az összes hülye film (Ideglelés, A falu, Silent Hill), de nem akartam sokat nyafogni meg bénának tűnni, követtem Babot az életem árán is. Ez a szerelem.

Kicsit Nagyon összekovácsolt minket ez a két nap, csak bennem van az a “ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég” fíling, “de ha vigyázunk rá, nem alszik ki még”. Érted, na. Rajtam nem fog múlni.

Képekkel holnap jövök, megfájdult a fejem (ma már másodjára). Képek a tovább mögött, ha sikerül…

(tovább…)