okt 19
Emlékszem. Január 17-e (!!!) volt, mikor hazajött egy buli után, és azt mondta, hogy már nem szeret.
Akkor megváltozott minden.
És azóta nem találom a helyem. Minden csak pillanatnyi boldogság. Minden szavát tízszer, százszor megrágom, gondosan, betűről betűre, keresem a miértet, a hogy gondoltát, a mit akart ezzel ténylegesen kifejeznit, nem hiszek már semmit, mindig ott sejtem a következő sarkon a hazugságot, várom az újabb pofára esést. Megszállottként, pixelenként elemzem ki a _másik nőt_, próbálom kitalálni, és tudományosan bebizonyítani magamnak, hogy melyikünk a jobb, de folyton ő győz. Ő. És élvezi. Én pedig árnyéka vagyok annak, aki egykor ide boldogságról írt.
Én már nem is én vagyok.
Én már nem is vagyok.
2009, október 19. 23:10
Ejjj, ez nagyon, de nagyon nem hangzik jól.
Nem szabad így gondolkodni, nem szabad méricskélni, szerintem foglalkozni sem szabad. Irtsd ki magadból az érzést, felejtsd el, ami elmúlt, annak vége, nem érdemes rágódni rajta. Tudom, hogy ezek blődlik, meg könnyű mondani, de sajnos nincs más lehetőség általában. 
http://fc03.deviantart.com/fs50/f/2009/292/2/8/28f82069ca58a3e23082dd3d52980071.jpg
http://fc06.deviantart.com/fs51/f/2009/292/8/f/8f710fe501ed11f304a618650fca8429.jpg
2009, október 19. 23:35
…mert nem tudod elhagyni, és olyat keresni, aki mellett boldog lehetsz. Te, és nem ő.
2009, október 19. 23:42
És ezt azóta megbeszéltétek? Most hogy áll a dolog? A férfiak többsége ingatag, főleg fiatalon és sok év után… De ha azóta ő olyan, mint volt, akkor szerintem ne foglalkozz egy buta mondattal, lehet épp szar kedvében volt, te meg azóta ezen parázol..
.
2009, október 20. 12:58
A picsába is Léna… De ismerem ezt.
Minden szarság elmúlik egyszer. (tudom nem hiszed, de azért mondom)
2009, október 22. 00:58
annyira szar ez, annyira tudom…
2009, október 23. 16:57
Én is kerültem már ilyen “válságos helyzetbe” (ha ezt annak lehetne nevezni). Igaz, ez a mostani az első és eddigi leghosszabb kapcsolatom (májusban lesz ötéves), de én is szoktam ilyeneken rágódni. Szinte mindig. Ezzel megfojtom magam, őt, a hangulatot, az egész kapcsolatot. Ezért sokszor már inkább csak magamban gondolkodom. Kimondott szavak nélkül. Ez sem jó. De az sem, ahogy most Te csinálod.
Ha magadban úgy érzed, hogy ez a kapcsolat “halálra ítéltetett”, tedd magad túl rajta. Akkor is ha nehéz, akkor is ha fáj. De meg kell(ene) tenned magad miatt! Hogy ne kelljen folyton ugyanazon dolgok miatt aggódnod, rágódnod, őrlődnöd. Ez csak és kizárólag neked rossz. Miközben a másik fél – könnyen lehet – azt csinál, amit csak akar…
Igen, tudom. Én könnyen beszélek. Mert nem vagyok (még!) ilyen helyzetben. De én sem vagyok védve ezek ellen… Nekem elhiheted… :S
2009, október 27. 18:54
Nehéz erre bármit is írni. Túl kell élni, továbblépni…
2009, október 29. 18:14
Tudom, a kibicnek semmi sem drága, de Lénácska ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Neked elsősorban önmagadat kell boldoggá tenned, ehhez pedig lépned kell. Nagyon drukkolok neked! Én azt a Lénát akarom olvasni, aki csacsogott, boldog volt, ruhákat és cipőket halmozott fel stb. megyünk Nyíregyre hétvégén, gondolunk rád, és küldünk neked energiát a város főteréről
2009, november 3. 04:14
Jajj Lenacskam, annyira szivfacsaro ezt olvasni. Muszis lesz masnak is eselyt adnod, ez nem fog mar mukodni:((Tapasztalat. En is akarom vissza a VIDAM, CSACSOGO LENAT!!!
2009, november 8. 21:30
zs.goth, nájsz vagy. Úgy szeretnék olyan erős lenni, hogy ezeket mind meg tudjam tenni! Felemésztett a bánat.
Edem, igazad van, mint mindig. De magamat már utálom eléggé, ne tegyünk rá még egy lapáttal
Part, mi sose beszéltünk meg igazán semmit. Csak túl lettünk dolgokon, a tüskék pedig megmaradtak. Nem akarom magam sajnáltatni, én vagyok a legnagyobb hibás. 2010 nem lehet ennyire nyomi év, ugye?
Mese, neked van egy szuperhíró szerelmed. Mert megérdemled. Na én sose érdemelnék olyat. Soha.
Lirio, és neked jobb lett? Ha igen, mitől? Muszáj ebből kitörnöm most már.
Alina, kell a nagy elhatározás. Egyelőre még várat magára. De talán hamarosan…
Ani, sosem voltam az a túlélős, továbblépős típus. Bárcsak visszamehetnék az időben! Hjaj!
marlen, éreztem az aurátokat
Ti a szememben egy minta pár vagytok 
Én is afféle boldogságra vágyok. Karácsonyra kérem. Köszönöm. 
[itt jegyezném meg, hogy hónapok óta NEM TUDOK új ruhát venni. Komolyan, már az sem megy, pedig a lehetőség meglenne. Sztréndzs.]
Ditti, én is akarom!
Idővel csak megjön… 
2009, november 9. 15:23
Azért asszem bennem is összetörne még egy s más ha ilyet kapnék… Csak így hogy nemszeret… =(
2009, november 11. 20:53
Ébresztő Cica!
)
Ezt ugye nem gondoltad komolyan???
…mert hogy én 50 évesen ilyeneket írok az oké (bár egyesek szerint még az sem
Szóval tudom, mit érezhetsz, de lépni kéne talán – és megkeresni magadat – a régi Lénát – mert hiányzik ám
Puszi Éva
2009, november 12. 15:32
Szia Csajszi! Hogy vagy a legutolsó kommented óta? Mi történt? Írd meg!!! Puszillak, Drága!
2009, november 26. 00:54
hol jobb, hol rosszabb… nekem ez a nyaramba került. cigi, magányos depi, rengeteg alvás és bor addig míg már állni nem tudtam. 4 hónap volt.
most sem jó, a nyomai a dolognak megvannak, de átértékeltem az éveimet és fejben eldöntöttem, hogy ő volt a barom. persze a szívem azért néha még sajog…
kitartás drága!! ígérem jobb lesz!